BÍZD MAGAD A SISAKODRA,
AVAGY A MEGOLDÁSOK HÉT LÉPÉSE
Madalina Gogoasa képe a Pixabay -en
Kíváncsi vagyok, hányan motoroztok. Én igen. Néhány éve egy zűrös repülőút után csaknem egy napot aludtam. Azzal ébredtem, hogy be kell iratkoznom motoros iskolába. Megtettem. Sikerült a vizsga. Vásároltam egy motort, nem volt jó választás, csak a baj volt vele, de ez mindegy is, mert lett egy új, amit imádok. Motorozok annyit, amennyit lehet és amennyit az időjárás megenged és sokat tanulok közben. Erre tanulságos motorozásra hívlak ebben a sorozatban. Most velem tarthatsz a bója körüli utamon.
Sokkal jobban szerettem motorozni, mint ahogy tudtam, úgyhogy tanulási céllal egy alkalommal részt vettem egy motoros vezetéstechnikai tréningen. Az oktatók gyakorlatiasan elmagyaráztak olyan dolgokat, amik működnek. És tényleg működnek: igen, lehet a motort úgy is uralni, hogy térdepelsz a bakon. Érdekes egy tapasztalat.
Ami számomra igazán lényeges volt, hogy zsalonozni is kellett, ami nem a legerősebb oldalam volt. Nem tudtam, hogyan dőljek együtt a motorral. Mondták a gyakorlottabb motorosok, hogy idővel, tapasztalattal, kilométerekkel ez is kialakul bennem. Az oktatók pedig ennél kézzelfoghatóbbat adtak a kezembe: kitettek a gyakorlópályára egy bóját és a feladat az volt, hogy körülötte folytonos köröket kellett leírni motoron. Hát nem ment egyből sem és kettőből sem.
Kiderült a titok, vagyis inkább fogalmazzak őszintén, elmondták a titkot: amerre a sisakod, azaz a szemed néz, arra megy a motor. Tehát ha folyamatosan a bóját követed a tekinteteddel, tökéletes köröket tudsz leírni körülötte folyamatosan.
Kitették a bóját, elmondták mit kell tenni, nem működött. Aztán elmondták, hogyan kell tenni. Ez sem működött egyből, viszont a bója körüli folyamatos úton az elején szögletesen, a keringési pályáról letérve, sok újrakezdéssel és folytatással a hogyan része is meglett. A tanulás útjának öröme és eredménye az lett, hogy a bójám körül keringtem, ahányszor csak kellett és nem hibáztam. Fura lehet ezt így elképzelni, de működik. Amikor közútra vittem a tanultakat, sikerült egyre nagyobb sebességgel és biztosabban bevenni a kanyarokat.
Original Inzuchttaler képe a Pixabay-en
Ezt a módszert tovább vittem magammal, beépült a hétköznapjaimba és ma már a magam és mások életében receptszerűen működik. Mutatom a lépéseket:
- eldöntöm, hogy valamit meg akarok oldani (felkerül a sisak)
- eldöntöm, hogy mit akarok megoldani (felállítom a bóját)
- eldöntöm, hogyan akarom megoldani (felülök a motorra)
- fókuszálok a megoldandóra (elindítom a motrot, sisakom és tekintetem a bójára szegezem)
- beindul a lehetőségeket kereső gépezet (keringek a bójám körül)
- fut a program (egy pillanatra sem veszem le a tekintetem a bójáról)
- észre sem vettem, hogy melyik pillanat volt a döntő abban, hogy megvan a megoldás (nem is tűnik fel, mióta írok le tökéletes köröket a bója körül)
Összefoglalva a stratégia hét lépésének lényegét, azt tudom elmondani, hogy az első pillanat, amikor eldöntöd, hogy valamit meg akarsz oldani, a kulcsfontosságú lépés a cél elérésének irányába, hiszen ha ez nincs meg, nincs további stratégia. Ha ezt megléped, annyira fellelkesülsz, hogy mindent egyszerre akarsz megoldani. Ne tedd! A második lépésed legyen az, hogy prioritási sorrendet állítasz fel a megoldandók között – bizonyára több dolgot odázol te is egy ideje. A számodra első dolgot válaszd. Ezután gondold át, milyen lehetőségeid vannak a megoldásra és válaszd ki a legoptimálisabbat.
Ez már az a pont, amikor van sisakod, van bójád, ülsz a motoron, az már burrog és körözöl és egyre jobban megy. Légy résen, az AHA pillanat, megoldás vagy bárhogy nevezd, ahogy neked tetszik, már ott vár a következő körben!
Szeretettel,
Katalin, a PuzzleCoach